Megtörtént eseményen alapul a történet és a helyszínt is igyekszem megjelölni, mégpedig azért, mert annyira szuper-mega-meglepően barátságos dologra bukkantunk kirándulás közben, ami végül a képen látható süti megalkotására, pontosabban annak gluténmentes változatának megalkotására sarkallt és ezért arra buzdítunk mindenkit, hogy mozduljon ki és persze süssön hozzá ilyen sütit, amit vigyen magával. :-))
Balaton-felvidék
Lassan "buzzword"-ként működik a Balaton-felvidék és bizony már nemcsak nyáron gondoljuk meg kétszer, hogy nekivágjunk-e az M7-nek péntek délután vagy szombat reggel. Annyira lazák és sznobok lettük hirtelen városiak, hogy simán csak egy jónak igérkező gasztro élményért képesek vagyunk leautózni a Balatonhoz, hogy némi panorámával a háttérben költhessük el ebédünket. Nincs is ezzel semmi gond, az vesse a másikra a követ, aki nem tette még ezt meg. Hiszen tényleg annyi jó hely van arrafelé.
Hosszú hétvégéken ez még durvább kísértést jelent, mint tudjuk. Ezzel csak néhány gond adódhat: ha nem foglalsz asztalt és nem foglalsz szállást sem. Nos, mi is így tettünk. Utolsó percben jutott eszünkbe, hogy jó volna kimozdulni néhány napra , pontosabban egy nyári hosszú hétvégére, és belevetettük magunkat a legtömegesebben látogatott célpontok egyikébe. Miután gyorsan szembesültünk azzal, hogy szállás gyakorlatilag nincs a környéken szabad, egy manapság merész dologra adtuk a fejünket és módosítottuk a keresőben a szállás típusát kempingre, azon belül is csak sátorhelyre. És bingo! Így kötöttünk ki Kapolcson sátorozva, ahol négy nap alatt "csillagtúráztunk" a környék bazalithegyeire.
A levedulás keksz
Az egyik nap a Csobáncot vettük célba. Meleg volt, nyár volt, de valamiért ez sem tántorított el, hogy megmásszuk a hegyet. A hegy lábától elindultunk a kék kereszt turistajelzésen felfelé vezető úton. Ez a lankásabbik oldala a hegynek és viszonylag végig árnyékos eredei úton lehet szépen körbe feljutni a hegyre. Mentünk, mendegéltünk egyszer csak az út elején nem sokkal a szőlősnél egy fából készült kis asztalkát és pihentőt pillantottunk meg. Feltehetőleg az egyik környékbeli szőlőtulajdonos építette a turisa út mellé, ahol egy kis fából faragott/épített kis eresszel ellátott pulton ki voltak téve finom házi szörpök, sütik. Volt egy behűtött hűtőláda is, amiben hideg víz volt, mentes és szénszavas, nomeg persze házi bor behűtve. Majd volt egy kis tábla, ráírva, hogy mi mennyibe kerülne, és az asztalon kitéve egy becsületkassza.
Álltunk és néztünk. A gyerekek "lefagytak". Nem értették: itt egy asztal, tele finomságokkal, de senki sem őrzi?! Ez meg hogyan lehet, ez meg micsoda? Manapság nem találkozik ilyesmivel az ember, pláne nem az erdő szélén! Nagyon barátságos gesztus volt és zseniális ötlet! Tökéletes alkalom volt szemléltetni a gyerekeknek, hogy mi az a becsületkassza. Miután aztán felocsúdtunk, lehuppantunk és kiszolgáltuk magunkat szörpökkel és tettük volna azzal szuperjól kinéző levedulás sütivel, ami olyan vagányan be volt díszcsomagolva a szörpök mellett...de nem tettük, mert ugye gluténérzékenyek vagyunk. Mint mondtam gyerekekkel voltunk...akik nem ehetnek glutént... Igen, jól tippeltek, egészen a hegyről lefelé jövet is azt hallgattuk, hogy miért nem ehetnek olyan levendulás sütit. (Ravasz szülők vagyunk, így másfelé jöttünk le a hegyről! :-)))
A hosszú hétvége után megadtam magam, és eldöntöttem reprodukálom azt a levendulás sütit, csak gluténmentesen, csak mert ilyen jófej szülő vagyok. Nem maradt el az öröm, és azóta is ez a kirándulás jut mindenkinek eszébe, ha előkerül ez a keksz. Márpedig előkerül, méghozzá annyira, hogy készült belőle egy videórecept is, ha Benneteket is érdekel és elkészítenétek: megnézhetitek itt!
Viszont a süteményevés csak akkor megérdemelt, ha le is mozogjátok! Süssetek sütit, pakoljátok be a hátizsákba és irány hát mindenki a Csobánc, hátha Ti is meglelitek ezt a helyet. Ahogy mondani szokás: aki nem hiszi, járjon utána!!!
